Infograf

Infografika előadásokon szoktuk játszani a hallgatósággal, miután megismerkedtünk a műfaj jellemzőivel, hogy kevésbé sikerült grafikákat vesézünk ki. Nem azért, hogy a készítőbe, vagy a publikáló lapba töröljük a lábunk, hanem, hogy mások hibáit felismerve később elkerülhessük azokat (ráadásul ezen grafikák közül jópárat én magam készítettem). 
A blogon továbbra is elsősorban a jó példákat éneklem meg, de a héten volt egy szívszorító élményem, ami mellett nem megyek el szó nélkül. A jelenség az érdekes, nem a lap, ezért nem jelölök forrást.

Történt egy borzasztó baleset a napokban. Egy kisfiú édesapjával együtt belefulladt egy kis csatornába. A víz szélessége nem lehetett több 15-20 méternél, az ember nem érti, mi történhetett - indokoltnak tűnik, hogy egy grafikával mutassuk be a történetet. Készüljön grafika, de ne ilyen!

Most is összerándul mindenem, amikor ránézek az ábrára. Komoly etikai kérdés, hogy bemutatjuk-e emberek közvetlen haláltusáját. A magyar sajtóban a válasz egyértelmű nem! Az ábrán jól látszik, hogy miképpen történhetett a baleset, de messze túlmenve az informálás szándékán olyan megfogalmazásban kapjuk ezt, ami túlmegy minden határon. Ilyen formában, élethűen bemutatni két embert a haláluk előtti pillanatokban nem csak az érintett családtagoknak lehet sokkoló, hanem kívülállóként nekem is. Lényegesen jobb megoldás lett volna sematikus ábrán bemutatni, hogyan próbáltak átkelni a csatornán, mi lehetett a gond, hol hibáztak. Ez az ábra patak vér nélkül is horror kategória és tapintatlanság.

Nagyon hasonló ez a másik történet is. Itt nem gyermek a főszereplő és nem halálos a vég ezért nem is annyira sokkoló, de az alapjait tekintve ugyanaz. Egy héten belül két ilyen grafika - nem jó gyakorlat.